Vágó József ~ Ügyefogyott szeretők

ügyefogyott szeretők

Egy olyan kötetet tart kezében az Olvasó, amely két kisregényt tartalmaz. Két férfi, két sors. Hogy mi köti össze ennek a két, teljesen eltérő jellemű, korú és társadalmi helyzetű embernek a történetét? Talán csak az, hogy bár egyikük egzisztenciális biztonságból, nyugodtnak mondható háttérrel, másikuk a társadalom mélyéről indul, mindketten a szerelem által, a szerelem következtében, egy nő hatására válnak azzá, amivé lesznek.

Hogy ezek a kapcsolatok kiváltói, gyorsítói, vagy befolyásolói hőseink későbbi sorsának? Vagy csupán ürügyet keresnek a valódi válasz tisztázásának elodázására, eltussolására? Vajon ezek a meghatározó jelentőségű szerelmek taszítják a mélybe, vagy röpítik magasba őket? A jellemük, a tenniakarásuk, a jobbra való törekvésük, a génjeikben hordozott valamik, melyekről még az egzakt tudományoknak is csak sejtéseik vannak, ezek az okozói lépéseiknek vagy sodródásuknak? Ennek eldöntése Önre vár. Előre bocsátjuk, hogy ne számítson valamiféle édes-bús romantikus regénykettősre. Olyan sorsok, élethelyzetek, konfliktusok, olykor katarzisok villannak föl ezeken az oldalakon, melyekkel valószínűleg Ön is találkozhatott. Ráismerhet akár magára, akár ismerősei valamelyikére. Ha megtalálja a hasonlóságokat egyik-másik szituációban, máris megvalósult a szerző legfőbb törekvése.

Ha a lehető legtömörebben próbáljuk megfogalmazni a két kisregény mondanivalóját, üzenetét olvasóihoz, talán idézzük az egyik szereplő szájából kibukó József Attila-i fél mondatot: ,,Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”.

Talán kedvet csináltunk Önnek, Kedves Olvasó, hogy belelapozzon ebbe a könyvbe, jó esetben bele is feledkezzen, együtt érezzen szereplőivel, vagy elítélje őket. Ha ez megtörtént, már nem volt hiábavaló a küzdelem, amely árán megíródott az Ügyefogyott szeretők.

 

MOST MEGVESZEM